Az ingatlan adásvétel menete

Az eladó részéről talán ez a legnagyobb kockázat. Éppen ezért az Eladó szempontjából fontos, hogy az ingatlan mindaddig az ő tulajdonában maradjon, amíg nincs kifizetve részére a teljes vételár. Természetesen a vevőnek is szüksége van biztosítékra, hogy ha kifizeti a vételárat, akkor biztosan megszerezhesse az ingatlan tulajdonjogát. A legelterjedtebb megoldás ezért az, hogy az eladó a tulajdonjogáról lemondó nyilatkozatot a szerződéssel együtt aláírja és az eljáró ügyvédnél letétbe helyezi. Az eljáró ügyvéd ezt akkor adja ki a vevő, vagy az illetékes földhivatal felé, ha az eladó visszaigazolja az ügyvéd részére, hogy a vételár megérkezett, vagy ha erre valamiért nem kerül sor, akkor a vevő bizonyítja az ügyvéd felé, hogy a vételárat kifizette. A letét kiadásának részletes szabályait a felek részben az adásvételi szerződésben, részben az ügyvédi letéti szerződésben rögzítik.

Bár az elállás jogát a Polgári Törvénykönyv szabályozza, mégis célszerű, ha a felek a szerződésben rögzítik, hogy ilyen esetben az eladó elállhat a szerződéstől. Ez azt jelenti, hogy ha a vevő határidőre nem fizet, akkor az eladó írásban közölheti a vevővel, hogy a szerződést egyoldalúan felbontja (attól eláll). Ilyenkor a foglaló összegét az eladó megtarthatja, azonban az ezt meghaladó vételárrészleteket a vevő részére vissza kell fizetni.

Erről a felek megállapodhatnak egymással, azonban fontos figyelemmel lenniük arra, hogy mi lesz, ha a vevő a végén valamiért mégsem fizeti ki a vételárat, mert például végül mégsem kapja meg a várt összegű kölcsönt a banktól? Így könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy a vevő egy félig felújított, lakhatatlan ingatlant kap vissza, vagy a vevő bár már sok pénzt fordított az ingatlanra, azon olyan dolgokat épített át, ami az eladó számára nem bír értékkel (pl. kicserélte a csempét a fürdőszobában). Jogszabály alapján ilyen esetben az eladó azt az összeget köteles megtéríteni a vevő részére, amely összeggel az ingatlan értéke emelkedett, és nem azt, amelyet a vevő elköltött a felújítás során (hiába költött el tehát a vevő például 5.000.000,- Ft-ot a felújításra, ha az ingatlan étéke ennek következtében csak 1.000.000,- Ft-tal emelkedett, akkor csak ezt követelheti az eladótól). Ha a felek egymás között nem jutnak egyezségre az értéknövekedés összegében, akkor végső sorban peres úton, igazságügyi szakértő bevonásával rendezhetik a kérdést. Az ilyen jellegű jogvitát a felek leginkább úgy tudják elkerülni, ha az eladó csak a teljes vételár kifizetését követően adja a vevő birtokába az ingatlant. A szerződéskötés és a birtokbaadás közötti idő általában a vevő számára lehetőséget biztosít, hogy alaposan megtervezze és megszervezze az esetleges felújítást.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolásra kerül néhány olyan kockázat, amely az ingatlan-adásvétel során felmerülhet az eladó szempontjából.  A lista természetesen nem lehet teljeskörű, célja mindössze annak bemutatása, hogy a helyesen megválasztott szerződéses konstrukció jelentősen csökkentheti az ügyeleti kockázatot.